Ébredés a féligazságok világából 2. rész
A biztonság illúziója
Folytatva a cikksorozatot, még mindig a valóságosnak hitt álomvilágunkat vizsgáljuk egy másik aspektusból.
A második terület, mely meghatározó erővel bír az életünkben a biztonsághoz való ragaszkodásunk.
- Biztonság illúziója
Alapvető szükségletünk a túlélés szempontjából a biztonságban levés, így a megfelelő hajlék, élelem, fizikai szükségleteink kielégítése. Szeretnénk magunkat biztonságban hinni.
Számodra mit jelent még a biztonság?
Első körben én arra asszociálok, hogy nem eshet bajom, védelem, alap jóllét biztosított. S mindez rendben is van, mert szükségünk van külső erőforrásokra. A baj ott kezdődik, ha átveszi a hatalmat az életünk irányításában a biztonságra törekvéshez ragaszkodás. Akkor
– felértékelődik a tárgyi környezet értéke. Hajtunk, egyre nagyobb, több s drágább házakkal, autókkal, tárgyakkal vesszük körbe magunkat. Beszűkül a tudatunk az anyagi javakra.
– az értéktárgyainkon keresztül szemléljük magunkat, netán még azonosulunk is a külső környezetünkkel. S másokat is ezen a szemüvegen keresztül ítélünk meg, tárgyiasítva az emberi kapcsolataink. S nemcsak hajtóerőt, hanem a biztonságot nyújtó tárgyaink elvesztése komoly krízist is jelenthet.
– külső körülmények határozzák meg az életstílusunk. Kötelező elfoglaltságaink lesznek. Figyelemmel kell lennünk, mi illik, s mi nem, hogy kell kinézni, hova kell utazni, milyen divatos programokkal kell kikapcsolódni, s főleg, kikkel érdemes „barátkozni”, stb.
– lehetséges, hogy a biztonságunk érdekében beleragadunk egy olyan munkahely kötelékébe, melyen már rég túllépnénk szívünk szerint.
„A biztos fix!”- szoktuk mondani, s helyeslően bólogat a környezetünk. Ezért elviseljük a megaláztatásokat, a stresszt, az „idióta” főnökünket, s megalkuvásokon alapuló választásokban találjuk magunkat. Fontosabbá válik a pénzkereset, s a külső elvárásoknak való megfelelés, mint a jóllétünk.
Észre sem vesszük, s a biztonság illúziója bekorlátozza az életünk. Ebben a korlátozottságban akár még jól is érezhetjük magunkat, mert a biztonságunk illúziója, mint valami fellegvár biztosítja a kényelmünk, sebezhetetlenségünk, puha beágyazottságot ad a felszínen húzódó jóérzésbe.
A fordulat sokszor veszteségek formájában szokott beköszönni. Annak a ténynek a felismerésével, hogy mint olyan, biztonság nem létezik sehol a világon! S ez megváltoztathatja a külső dolgokhoz és önmagunkhoz való viszonyunkat is.
„Bármi bárkivel megtörténhet”- egyszerre rémisztő és szabadságot adó gondolat. Addig rémisztő, amíg külső javakhoz kötjük magunkat. Egyik nap még gazdagságban élünk, a következőn már semmink sincs. Ebben a relációban folyamatosan kiszolgáltatva vagyunk a múlékonyságnak.
Az élet változásait akkor tudjuk szabadon és stabilan megélni, ha a biztos pontot magunkban keressük.
Biztos, vagyis magabiztos emberré kell válnunk!
Ha azért veszünk nagyobb házat és menő autót, hogy tiszteljenek, akkor keressük meg önmagunkban azokat a pontokat, amiért tisztelhetjük magunkat.
A belső értékeink, tapasztalataink, tudásunk, bölcsességünk, érzelmi intelligenciánk senki által el nem vehető, örökérvényű kincsek számunkra.
A hit, hogy elég van mindenből, amire szükségünk van az anyagi világból, megelégedést és bőséget teremthet. Megelégedettséget a külső körülményeinkkel és bőséget önmagunkban a valódi értékeink felfedezésével.
