skip to Main Content
“Lépjünk Messze, Nézzünk Messze!”- Avagy  Belső Megküzdési Módjaink Nehéz Helyzetekben

“Lépjünk messze, nézzünk messze!”- avagy belső megküzdési módjaink nehéz helyzetekben

  • Blog

A Covid téma már a könyökünkön jön ki, s mégis minden páni-félelem nélkül gondolhatjuk, hogy nem ördögtől való gondolat összegezni az elmúlt másfél év belső történéseit.

Érdemes felnézni a belső égboltunkra, hogy is alakították e váratlan és mindenképpen szokatlan események. Az égbolt szimbóluma találóan megmutathatja érzelmi viszonyulásunk, pont úgy ahogy a természetes égre nézve is hangulati benyomások keletkeznek bennünk.

Ez idő alatt többször érezhettük, hogy beborul az ég felettünk, sűrű, sötét felleg takarja el napot, s akár végleg el is tűnhetnek a világító égitestek: a Nap, a Hold és a Csillagok.

Csillagos égbolt

Lehetséges, hogy idővel sikerült visszaszereznünk őket, hogy aztán egy újabb „meglepetés-hullám” újra elvigye mindazokat az értékeket, amik nélkül élni nem lehet.

Pont úgy, mint a Mesék az Élethez rendezvény felnőtt mese-est népmeséjében, ahol Király Kis Miklós indult az elveszett Nap, Hold és Csillagok nyomába.

Innen indítottuk a mesefejtést, az égbolt és érzelemvilágunk kapcsolatától, s ahogy a mesében haladtunk előre úgy mentünk egyre közelebb önmagunkhoz is.

A Király Kis Miklós meséje (https://www.nepmese.hu/mesetar/mesek/kiraly-kis-miklos) olyan megküzdési módokat mutat számunkra, melyekre akkor van szükség, ha számunkra igazán fontos, mondhatni életfontosságú „dolgok” vannak veszélyben, vagy tűntek el.

Ebben az esetben mindjárt az elején találkozhatunk a bölcs királyi reakcióval, miszerint mást nem tehetünk, mint éles határt szabunk a jószándék és ártó szándék között és felelősen védjük azokat, akikért felelősek vagyunk. Akkor sem alkuszunk, ha látszólag nagyobb bajba kerülünk.

Az elveszett dolgok, magát az életet (fény, változás, energia, öröm, melegség, tudás, intuíció, csoda, útmutatás…)  jelentik, mely visszaszerzésére csak a legelszántabb ember alkalmas. S ha útra kel, itt már nem babra megy a játék, a fejével fizet, ha üres kézzel térne vissza.

A megküzdés első „felvonásában” a sárkányokkal való megküzdés előre determinált helyzeteit láthatjuk, mely egyik szereplőnk számára sem meglepő: „Király kis Miklós, gyere ki a híd alól, mert mikor akkora voltál, mint egy köleskásának ezredrészi, akkor tudtam, hogy meg kell veled vívni!”- hangzik el a sárkány szájából. Ez számomra egy érdekes kérdést vet fel: ha a mai kor embere is számolna az élet természetes rosszra fordulásával, mint természeti csapások, járványok, vagy egyéni veszteségek lehetséges bekövetkeztével, felkészültebben fordulhatna-e szembe az „ellenséggel”, mint nehéz helyzettel? Vajon pont az a gondolat, hogy kényelemben, békességben KELL élnünk, mert azt megszoktuk, vagy jár nekünk, vagy ki tudja mi okból, tesz minket sebezhetővé, felkészületlenné a váratlan szituációkkal szemben?  S balgaság lenne azt mondani, hogy mindenre fel tudunk készülni, de ha megengedjük azt a gondolatot, hogy bármi megtörténhet, akkor nyugodtabban tudunk adekvát megoldásokat keresni és felvenni a harcot, ahogy a mesénkben Király kis Miklós is tette, heves érzelmek, félelem nélkül. A mesei szál arra is felhívja a figyelmet, hogy a legnehezebb feladatok előtt van lehetőség fokozatosan megedződni, nem kell mindjárt a leghatalmasabb nehézséggel szembenézni.

Nagyon fontos motívum a mesében, hogy a könyörületességnek és kegyelemnek nincs helye akkor, ha fenyegetettséggel állunk szemben. Legyen az kívülről érkező, vagy annál sokkal izgalmasabb, ha belső ártó erőt kell hatástalanítani. A karantén időszak rákényszerített bennünket, hogy szembenézzünk azokkal a destruktív szokásainkkal, melyek mögött mind egy-egy sárkányfej húzódik: legyen az életmódbeli rossz szokás, vagy szeretteink bántása, kritizálása, hibáztatása, túlkontrollálása… s tovább menve, önmagunk mentális pusztítása.

Azok az ideák, illúziók, amik eddig eltakarták a „sárkányok” igazi arcát, s nem kellett nagy árat fizetnünk a fenntartásukért, a kiélezett helyzetben  láthatóvá váltak, felszínre kerültek. Újfajta helyzet teremtődött, amiben nem folytathattuk nyomtalanul az addigi játszmáinkat, több ponton káros működésünket. Szembe kellett néznünk a látszattevékenységeinkkel és megtalálni a valódi értékeinket, amikbe kapaszkodhatunk.

A mesei fordulat akkor következik be, amikor már sikerrel jár a hősünk, megoldódni látszik bátorsággal és elszántsággal a gonosz legyőzése és ezzel az életet jelentő minőségek visszaszerzése.

Ha olvasod a mesét, felvetődhet benned, hogyhogy nem engedte fel rögtön Király kis Miklós az égitesteket, ahogy visszaszerezte. A mese-esten is gondolkodtunk egy darabig, míg arra jutottunk, hogy az emberi természet gőgjére és önzésére gyanakodhatunk, amit a kis bakarasznyi emberke szóvá is tesz: – “Király kis Miklós, azt hiszed, a tied a nap és a hold meg a csillag?” Hát kié? -kérdez vissza, mert még nem tudja, hogy mindenkié…

…s elbukja az addigi sikerét. Ahogy ez lenni szokott. Most már mással kell próbálkozni.

Számomra azért volt telitalálat a meseválasztás ehhez a témához („részben covid értékelő visszanézés”), mert a mesében ezután következő stratégiákat tudom magam is beazonosítani, mint a karantén és a járvány újabb hullámai során a fennmaradásom eszközeit.

  1. Először is a világon keresztüllátás tudása kezdettől fogva fontos volt számomra. Mégpedig, hogy átlássam a (átláthatatlannak tűnő) helyzetet, meglássam a manipulációt, a ködösítő kommunikációt és a problémát világviszonylatban, mint összefüggések folyamatait tudjam szemlélni. Ezen kívül a fent említett önvizsgálat szükségében a könyörtelen röntgenszem sosem jöhetett jobbkor.

2. A második segítő tudománya a világon való keresztüllépés. A járványidőszak mindannyiunkat kimozdított a komfortzónánkból és új készségek elsajátítására sarkallt, leginkább a digitális kompetenciáink terén. Muszáj volt átlépnünk a saját határainkat, előtérbe helyezni például az online oktatásban prioritássá vált szerepünk, vagy számunkra fontos tevékenységekről lemondani.

A határaink átlépése, új dolgokba való beletanulás, merőben más irányba indulás, sőt maga az elindulás toporgás helyett sokunk életében életbe vágóan fontossá vált.

3. A harmadik mesei segítőnk, a jeges ember szerepe kulcsfontosságú a mesében és az életünkben úgy szintén: ez pedig az érzelmi kontroll. A járványhelyzet nem csupán a korlátozások és a fent említett szembesítések miatt volt számomra a legmegterhelőbb, hanem a bizonytalansággal és félelemmel teli szorongató érzelmektől. A halálfélelem az egyik legmélyebb zsigeri érzésünk, amit szinte lehetetlen uralni. Elhatalmasodik rajtunk, s akkor mondunk és teszünk olyant, amit nem gondolunk át. Mert képtelenek vagyunk gondolkodni.

S ilyenkor valóban csak a hűvös fuvallat segít, az érzelmi hőfok lehűtése, hogy újra gondolkodni tudjunk. Tudjuk, hogy a biztonságunk milyen értékekhez kötjük, miben tudunk hinni, amikor minden elveszőben van, egyáltalán hogyan tudjuk megőrizni az érzelmi stabilitásunk. Mindenkinek más segíthet ebben.
Számomra a hit és a világlátásom nyújtotta a legnagyobb megtartó erőt az érzelmi hullámzások között.

A mesei történés alapján mindhárom tudomány együttes működtetése volt és lesz ezután is célravezető az igazán embert próbáló helyzetekben.

Hozzon bármit a jövő, a tudatossá vált tapasztalásaink már felvérteztek bennünket a belső iránytűnk működtetésére. A népmesekincsünk pedig őseink bölcsességével támogat, így sosem vagyunk egyedül, történjék bármi.

 

Köszönet meseterapeuta társaimnak, Németh Zsófinak és Holcsik Böbének a Mesék az Élethez 2021-es rendezvény mese-estjéért.(Gombolyító Terápiás Egyesület szervezésében)

 

 

 

Back To Top