skip to Main Content
A Termékenyre Fordult élet

A termékenyre fordult élet

  • Blog

#Esetleírás #Termékenység

Pontosan egy évvel ezelőtt munkahelyi környezetben találkoztunk először Pannival. Első benyomásra zárkózott, szorongó, nevetgélős, de láthatóan rendkívül szomorú csinos, vékony fiatal nőt ismertem meg. Önként jelentkezett a munkahelye részéről felkínált coaching lehetőségre, bár szkeptikus volt a sikerét illetően. Kérdésemre elmondta szomorúsága okát: már hétszer próbálkoztak lombikbeültetéssel, mindhiába. Sajnos nem lehet gyermeke az endiometriózis betegség miatt. Felcsendült bennem egy hang, de jó lenne ezzel a témával foglalkozni, de ekkor még nem állt készen rá sem Panni, sem a kettőnk kapcsolata. Így hát munkahelyi konfliktushelyzettel kezdtünk el foglalkozni. S egyikünk sem sejtette, milyen út vár ránk.

Az első alkalmak során láthatóvá vált, hogy zárkózottsága ellenére nyit felém és együttműködik a helyzet megoldásában. Néhány alkalommal a konfliktuskezeléssel és a kommunikációs eszköztárának bővítésével foglalkoztunk, de a közeg minden erőfeszítése ellenére terméketlennek bizonyult a változásra. Ezért Panni megragadott egy kínálkozó lehetőséget, s mentortanárként helyezkedett el egy közeli iskolában.

A közös munkánk szerencsére folytatódhatott tovább, mikor Panni megnyitotta számomra a magánélete ajtaját, s arra kért, hogy a benne munkáló feszültségekkel foglalkozzunk. „Na, végre!” érzés volt mindkettőnkben, ahogy a figyelmünk a lényeges dolgok felé fordulhatott, s újabb lendülettel kezdtük feltárni Panni személyiségét, életének körülményeit.  Ekkor még a közös munkánk célja az önismereti úton át történő személyiségfejlődés elősegítése volt. Úgy érezte, hogy nem kerek az élete, s szeretné jobbá tenni.

Egy kép kezdett kirajzolódni előttem, egy szimbolikus kép: falak, melyek körül veszik, hogy biztonságot adjanak, de egyúttal el is zárják az élettől. Elmondta, hogy a gyerekkorából táplálkoznak ezek a falak. Az édesapjával komoly gondok voltak, s ő volt, aki az anyát és testvéreit védelmezte. Emiatt kialakult benne egy férfias, irányító, domináns kommunikációs és viselkedési stílus. Az igazság bajnokaként bűnbak lett az apa szemében, ami erőteljesen megmérgezte a nőiességét. Az anya túl gyenge volt, hogy megóvja magát és gyermekeit. Panni vállalta fel a harcos szerepét, elveszítve lágyságát, s önmagát.

Ahogy közelebbről ránéztünk Panni életterületeire, szépen körvonalazódtak életének hiányterületei. A túlkontrollált, megfelelési vágy tetten érhetővé vált, mihelyt tudatosodott benne, hogy a legkisebb teret a férjével együtt töltött idő, és a családi-baráti kapcsolatai kapnak. A legkevesebb figyelmet pedig önmagára fordítja. Ezzel szemben a külső elvárásoknak, s az ebből táplálkozó magára erőltetett saját elvárásrendszerének próbál folyamatosan megfelelni. Feszesnek érezte magát, hátfájásról panaszkodott, nem tudott jóízűen enni, szeretett volna néhány kilót felszedni, de nem sikerült. Testi érzeteiben is megfigyelhető volt számára a folyamatos feszültség. Láthatóvá vált: bebetonozta magát az elvárások rendszerébe.

Innen indultunk a falak lebontásával. Az építmény egyes téglái beazonosításra kerültek, miközben folyamatosan próbáltunk rést ütni a falon különböző technikákkal, melyek beengedik a fényt, az életet hozzá… Mind az elvárások, mind a gyerekkori terhek hatásai, mind a félelmei felszínre kerültek, s számtalan felismeréshez jutott a „bontási munkálatok” közben.

A családi genogram során kimondásra kerültek azok a tudattalan programok, melyek a női szereplőket befolyásolták. „A gyerekvállalás nem jó! Nem akarok gyereket!” hiedelem mindkét ágon két-három generáció női tagjaiban tetten érhető. Szerencsére Panni számára a nagymamával való szoros kapcsolata révén és az anya megkérdezésével ismertté váltak azok az események és mondatok, melyek kirajzolták előttünk a gyermekvállalás akadályozottságát. Nyilvánvalóan ehhez hozzájárult a saját negatív tapasztalata, melyet a saját szüleinél látott és átélt. Ezek voltak a legsúlyosabb téglák. Felkavaró, de nagy élmény volt számára a családi kutatómunka. Egy dologgal nem tudott mit kezdeni: a nagymama, amíg élt rendszeresen mondogatta, hogy nem kell aggódni, 32 évesen lesz gyermeke…

Bár a coaching eszköztárán túlmutat e gyakorlat, mégis a célom az összefüggések meglátása volt, a tudattalan működési szálak felfejtésével, s a tudatosítást követően a belső béke állapotának elérése. Ehhez vizualizációs technikát használtunk, melyben a női ősökkel való kommunikáció az elfogadás, hála üzenetével megadhatta Panninak a terhek cipelésétől való feloldozást.

A munkánk során az a cél vezetett bennünket, hogy minél közelebb kerüljön ahhoz, ki is ő valójában, s a figyelme minél inkább a jelenben zajló eseményekre irányuljon. Ez a tudatos figyelem segíti elő a változás elindulását. Emellett számos technikát bevetettünk: vizualizációs technikával, relaxációval, NLP(Neuro-lingvisztikai Programozás) technikákkal, női mesékkel, szimbolikus képekkel dolgoztunk és a találkozások közötti időre „házifeladatként” számtalan gyakorlatot, tevékenységet ajánlottam. Kísérletezés időszaka volt, melyben választási alternatívákat kerestünk és próbálgattunk. Ezek a feladatok többnyire kihívást jelentettek számára, mivel a határainak tágítását igényelték. Mégis szívesen kipróbálta szinte valamennyit, s pozitív tapasztalásról számolt be, miután beleengedte magát az idegen helyzetbe. Ilyen például a szabad kreatív rajzolás, virágminták rajzolása, virágok megevése, szabad tánc, torna-sport, a takarítások ritkítása, „vizes” hangolódások és megfigyelési gyakorlatok.

Az apával való megterhelő kapcsolat egy szomorú életszituáció apropóján, a nagymama halálával reflektorfénybe került, ezért foglalkoztunk vele a coaching folyamatban is. Egy NLP gyakorlat révén Panni átélhette az apa szemszögéből a történteket, érezhette, amit ő érzett, s kimondhatta a gondolatait. Felismerte, hogy az apának is nehéz. „Nem gondoltam bele eddig, hogy neki milyen, belül mit érez…” Tükrei voltunk egymásnak!” „Az anyjával való viszonya miatt haragszik rám! Könnyebb haragudni!” Nekem is könnyebb volt rá haragudni!”

Az ülés végén átkeretezéssel kerestük meg azokat az erőforrásokat, amiket az apának köszönhet. A hála és megbocsátás igényével rádöbbent, hogy túl sok a férfias vonás benne. Ekkor már konkrétan a nőiesség teljesebb megélése, illetve a gyermekvállalási problémák hátterének megértése, elfogadása és a megbékélés vált a közös munkánk céljává.

A női minőségeket állítottuk fókuszba, melyhez a párkapcsolat jó terepnek bizonyult a megfigyelésekre és kísérletezésre. Lassan más nézőpontba került a társ szerepe, Panni tudatosabban kezdett jelen lenni a kapcsolatban. Nyitottan figyelte a férje működését és felismerte azokat a viselkedési és viszonyulási mintákat, melyek számára is hasznosak lennének.

A kontrol volt a kulcsmomentum a változás előmozdításához. A külső és belső túlzott kontrol, mint állandó parancsszavak tartották vissza Pannit az életétől, ezért volt nagy jelentősége, hogy dolgozzunk rajta. A lazítása, elengedése a belső értékek feltárásával és egy másfajta működési mód kipróbálásának tapasztalataival szép lassan megvalósulni látszott.

Többször használtuk a képi gondolkodást, szimbolikus képekben látást. Például a kontrol, mint vaslánc átalakulása gumikötéllé, majd vattapamaccsá egészen izgalmas folyamat volt, melyet minden érzékszervünkkel megéltünk. S emellett Panni számára is konkréttá vált, mit kell tennie az életében a transzformációhoz. Mi a kapcsolat a vaslánc és a szorongás, a szorongás és a nőiesség között? Így jutottunk el egy felügyelőtiszthez, aki valójában sündisznó alakban munkálkodik. Osztogatja a parancsokat és rosszul viseli, ha nem az történik, amit szeretne. Láthatóan a frusztrációs dominancia megnyilvánulása rajzolódott ki a jelképekben.

Az anyai minta a teljes odaadást működtető, önfeláldozó, lassú, szétfolyós, védtelen, határozatlan, ámde teljes együttérzés, empátia és békesség  jellemezte koala mackó képében öltött testet. Nagy segítséget jelentett a fegyelmezett, határozott, racionális, aktív, feladatcentrikus, adok-kapok viszonyokra ügyelő sündisznó alaknak a változásban. Méghozzá macskává változni. A macska rugalmassága, kényelmessége és a tudatos és szükséges kontrolfunkciók működtetése a középút kettőjük között. A tudatosan működtetett figyelem elfogadóbbá tette az anya „nemszeretem”, vagy éppen irritáló működésével szemben. Felismerte, hogy pont abban mutat példát számára, s így a nyitott fiókok, rendetlenség már nem okozott benne akkora frusztrációt, hogy a családi ebédlátogatás rendrakással és takarítással kezdődjön.

S így érkeztünk meg a női minőség körforgásának megértéséhez, valamint a mesei érett nőalakok attitűdjéhez, jellemvonásaihoz, melyek szintén hozzájárultak a határok tágításához, a feltételnélküliség megéléséhez, és annak felismeréséhez, hogy a legfőbb erény: hagyni áramolni a történéseket, nem beavatkozni, teret adni a másiknak. Már „csak” a gyakorlati megvalósítás volt hátra. Bár a felismerések gyakorlatba történő átültetése folyamatosan átszőtte a mentális munkát, a népmesei minták elsajátítása eleinte nagyon távolinak tűnt számára. A távolság a tudatos jelenléttel való alkalmazás hatására csökkent napról-napra.

Panni belső csuklóján látható egy tetoválás, mely egy kört ábrázol, s egy feliratot: „Sosem felejtelek el!”- elmondása szerint ez az első magzat elvesztésének emlékéhez kötődik. A beszélgetés kezdetén a „harc a babáért” fájdalma és a veszteség emlékfoszlányai uralták a gondolatait. Nagyon örültem, hogy sikerült kiterjeszteni a figyelmét a gyermekvállalás kálváriájának megélésében rejlő teljesség gondolatára. Egyelőre a párkapcsolati erősödés, önismeret és önfejlődés vált láthatóvá számára a bejárt úton. Az útnak viszont a körben sosincs vége, így odáig jutottunk, a fő kérdés az: Mi teheti teljesebbé az életet a gyerekvállaláson kívül is??? Célom a kör tágításával a gyermekvállalás iránti görcsös akarás enyhítése volt.

„Mintha kinyílt volna a világ!”

„Sosem éreztem magam ilyen jól!”

„Sosem hittem, hogy lehet változni, s bizony változások vannak!”-ezekből a visszajelzésekből láthattam, hogy a bontási műveletek kezdenek sikerrel járni.

Elmondta, hogy mielőtt találkoztunk 1,5 évig pszichoterápiában vett részt, mely nem hozott számára változást, csak panasznapnak élte meg. A kedvenc mondata a coaching-folyamatban: „Most már feltártuk az okokat, lássuk, hogyan tovább!”

A záró alkalommal Panni beszámolt számos változásról az élete különböző területein:

  1. „A munkahelyemen sokkal elfogadóbb vagyok, már nem elégedetlenkedek folyamatosan, nem feszülök bele a külső elvárásokba, nem menekülök, hanem élvezem a munkám a gyerekekkel. S a gyerektáborban magam is meglepődtem, hogy az eddig kiabáló bacillus fóbiám mukkani sem mert a gyerekek ujjacskái alatt, mikor nyolcan masszíroztak egyszerre.”
  2. Kozmetikus iskolába jár munka mellett, minden vágya, hogy kozmetikus legyen. A nyáron összeszedte a bátorságát, s elindította a saját üzleti körének toborzását. „Nagyon nehéz volt lenyomni a küldés gombot, mikor meghívtam az ismerőseimet a kozmetikus zárt csoportba. De egyre jobban látszik az érdeklődés. Mindig jön valaki délutánonként.”
  3. „Másokkal szemben képes vagyok háttérbe szorítani magam, már megteszek olyan dolgokat is, amit korábban nem tettem meg a másik kedvéért.”
  4. „Nagyobb lett a türelmem, meg tudom várni a másik döntését, s nem kritizálom úgy, mint régen.„
  5. „Elfogadóbbá váltam.”
  6. „Sokkal inkább a jelenben, pillanatban tudok lenni. Bele tudom engedni magam a játékba, amikor a gyerekekkel vagyok.”
  7. „A nyári nyaralás fotóin is látszik a különbség: sugárzóbb lett az arcom smink nélkül is. Már nem is sminkelem magam, régebben mindenhova sminkelve mentem. Sokkal vidámabb vagyok a mostani képeken!”

Felhívtam a figyelmét, hogy a változás mind a női minőségek irányába történt. Felolvastam számára egy korábbi ülés jegyzeteit, amikor arról beszélt, milyen szeretne lenni: bizakodó, energikus, játékos, gondoskodó, odaadó, kalandvágyó, pozitív gondolkodású, rugalmas, alázatos. „Hihetetlen! Ez mind változott! De kalandkedvelő nem lettem…”- mondta nevetve.

Felhívtam rá a figyelmét, hogy termékennyé vált az élete! Már képes megélni az élet örömét, s képes a lebontott falak tégláiból újjáépíteni az életét. Képessé vált megteremteni azt, amire vágyik.

S ekkor megosztott velem egy olyan hírt, melytől elakadt a szavam, s könnyek szöktek a szemembe. Elmondta a legnagyobb változást: 5 hete babát vár! Méghozzá spontán módon sikerült megfoganni!

A lelkem mélyén reménykedtem, hogy sikerül ezen a téren is változást elérni, de ilyen gyorsan nem reméltem! Pontosan egy év telt el a megismerkedésünk óta, s 8 hónap, hogy a nőiesség teljesebb megélésével kezdtünk el foglalkozni, ebből 5 hónapon keresztül csak online módon volt alkalmunk értekezni.

Az ülés hátralévő részében a félelmei oldásával foglalkoztunk. Nehezen tudja elhinni, hogy ekkora csoda történt vele. S mint ilyen, tudja már, hogy tűnékeny tud lenni. A folyamat sarokpontjait most a coach jegyzetek alapján tekintettük át, hogy még jobban kirajzolódjanak a logikai összefüggések. Mert, ahogy én látom, a csoda abban rejlik, hogy mindent megtett a fejlődése érdekében. Pontosabban azért, hogy megengedhesse magának a változást. S az erőfeszítéseit az Élet is támogatta. A vírushelyzet következtében átalakult élete sokkal nagyobb nyugalmat, és időt biztosított önmagára, avval, hogy fel kellett hagyni az örökös rohangálással, a mindenkinek való megfeleléssel. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kényszerek mellett saját elhatározása volt, hogy a rendkívüli és sok szempontból megterhelő helyzetet a maga hasznára fordítja. A lelki munka mellett szigorú gyulladáscsökkentő böjtöt tartott az egészsége érdekében.

Ekkor eszembe jutott és meséltem neki a hazánkban egykor élő Mária kultuszról. Arról, hogy az asszonyok „megoldási stratégiája” a gyermekvállalás problémájára a böjtölés, fogadalomtételek, lemondások vállalása, zarándoklatok, és a Szűz Anyához könyörgés volt, az erős hittel való fohászkodás. S lehet, hogy csoda történt, de egyben a befektetett munka megtérülése is. Érdekes módon Panninál tetten érhető a korábban alkalmazott módszerek jelenléte. A hasonlóság ténye mindkettőnkben csak most tudatosodott. Egyedül az imádság hiányzott.  Megosztotta velem, hogy néhány évig kötelességszerűen próbálkozott imádkozni, minden nap. Mikor eredménytelennek bizonyult, abbahagyta. Mióta megérkezett hozzá a „csoda”, azóta visszatért az imádság is az életébe, de már nem rutinszerűen!

Szállóige, ha elengeded, akkor sikerül. Panni elmondása szerint nem engedte el a vágyat a gyermek iránt, de a görcsös akarás megszűnt benne. Maga is meglepődött, hogy egy újabb orvosi beavatkozást hogyan tudott elhalasztani a közös nyaralásuk felhőtlensége, a közös örömük érdekében.

Az élet mellett döntött! S az élet pedig mellette!

Back To Top