skip to Main Content
Kreatív Eszköztár A Coaching Folyamatban – Kártya

Kreatív eszköztár a coaching folyamatban – Kártya

  • Blog

A képi gondolkodás, hasonlatok, metaforák, szimbólumok mind a bensőnk kifejezését segítik. Segítenek megérteni magunknak, mi zajlik bennünk, s hogyan tudjuk kifejezni magunkat a világban. Az önkifejezés mellett a világ megértésére is szolgálnak.

Mindannyian szeretünk képekben kommunikálni, mert az emberi agy képalkotásra van programozva. Tetten érhetjük e tényt a múlt hagyatékában akár az egész korai barlangrajzoktól, a népművészeti szimbolikákban, s egy- egy népdal, népköltészeti alkotáson át, egészen a népmesék képi világáig. Ám a mai modern korban sem veszítettük el ezt a képességünk. A reklámok képei, a marketing iparág eszköztára mind a képekhez kapcsolódó asszociációinkra igyekeznek hatni.  A képernyőn látott képek, vagy akár egy tetoválás látványa beindít bennünk érzelmi viszonyulásokat (vonzódást, vágyakozást, vagy félelmeket), s erőteljes zsigeri reakciókat (menekülést, viszolygást, megszerzési kényszert, agressziót, stb.) is.

A coaching folyamatok során a kreatív eszköztárba tartoznak számomra nagyon kedvencként: a kártyák. A kártyán szereplő kép, mint projekciós felület funkcionál. Miközben a képről beszél az ember, önmagát mutatja be, sokszor saját magának is.

Kártyák segítségével közelebb kerülhetünk:

– a jelen helyzet tisztább megértéséhez,

önmagunk elől titkolt ún. vakfoltjaink meglátásához,

– ellenállásaink, negatív viszonyulásaink, vagy éppen hiedelmeink nélküli önmagunkhoz,

– a továbblépés lehetőségeihez.

Hogy lehetséges ez?

Amikor húzunk egy kártyát, másként kezdünk el működni, mint amikor „pusztán” magunkról gondolkodunk. A hétköznapi világunkból kiszakadva tét nélkül tudunk ránézni a képre. A képen szereplő színeknek, részleteknek,  szimbólumoknak is jelentéstartalmuk lehet, amivel gazdagodhatunk, más megvilágításba kerülhet az életünk.

Új dimenziók, utak nyílhatnak meg számunkra, amikre még nem is gondoltunk.
A kártya képi világa mélyebben “ég be” a tudatunkba, magunkkal visszük a hétköznapokba, s erőt meríthetünk belőle a mindennapok tudatosabb megéléséhez.

Számtalanszor tapasztaltam a kártyák izgalmas, s eredményes hatását a munkámban.

Két példát hoznék, egy női és egy férfi ügyféllel folytatott munkában a kártya nagyon egyszerű, de „ütős” erejét bemutatva.

Fiatal nő érkezett hozzám, hat év hiábavaló küzdelemmel, hogy anya lehessen. Már nem bízott senkiben, s nem látott más lehetőséget, csak azt, hogy benne van a hiba. Hiszen az orvosok is megmondták, hogy vele van a baj (diagnózis: petevezeték elzáródás).

Kértem húzzon egy kártyát arra a kérdésre: Ki vagyok én?

Ahogy beszélgettünk, felváltva vittem a fókuszt hol a képre, hol a saját életére. Félelmetes egyezéseket talált, még meg is „gyanúsított”, hogy szándékosan tettem legfelülre a kártyáját. “De nem is ismerlek.”-  válaszoltam, amin mindketten nevettünk.

Az egyezések: számokkal, banki szférában dolgozik, nagyon szeretett volna magas pozícióba kerülni (sámli, lábujjhegyen állás), ami nemrég sikerült is, s most jól kell teljesítenie, megfelelni (a vizsgán). A palást/talár alatt ő is egy dorkós kislány, amit szigorúan leplez mások előtt.

  • A kártya felfedte, hogy a szerep, amiben él, lehet, hogy nem is a sajátja. Önmagát a palást alatt kell keresni, a maga természetes egyszerűségében megfelelésektől, becsvágytól mentesen. Ez a felismerés kirajzolta a közös munkánk irányait, célkitűzését: megtalálni és kapcsolatba lépni a felszabadult önmagával, hogy szabadon élhesse meg az élet örömeit, fesztelenül, megfelelés, gátak nélkül úgy, hogy ezzel együtt a “vizsgán” is jól teljesítsen.

 

A fiatal férfi ügyfelemmel társkapcsolati problémáján dolgoztunk egy ideje. Azzal az igénnyel érkezett, hogy megismerje a kapcsolati működését, mert a vége mindig az, hogy elhagyják a barátnői. Hosszabb kapcsolatai több alkalommal derült égből villámcsapásként hirtelen értek véget.

Őt is arra kértem, hogy húzzon egy kártyát a problémájára.

A kártya eleinte meglepetést keltett benne, nem igazán tudott azonosulni a képen látható szereplőkkel. Ezért arra kértem, hogy csak a képen látható szereplőkkel és a viszonyukkal foglalkozzunk. Nemsokára láthatóvá vált a bárány kiszolgáltatott helyzete, akit a farkasszerű groteszk lény irányít, tart sakkban. Ahogy alaposabban szemügyre vette, sikerült megfejteni, hogy ez egy „idétlen” farkasgyerek, aki próbálgatja az erejét. A farkassághoz szükséges eszközei már vannak (rettentő fogak és karmok), de még nincs kapcsolata az erejével.

A bárányság mibenléte az alárendelődésben, túláradó szeretetben és az elhagyástól való félelemben nyilvánult meg a kapcsolataiban. Rendszerint gyámoltalan, félénk, megmenthető lányokat választott, akiken pont úgy uralkodott, s igyekezett őket erőszakosan irányítani, megváltoztatni az életüket, ahogy a képen a farkas rángatja a bárányt.

A kapcsolati dinamikára tereltem a beszélgetést, s kiderült, hogy amikor szerelmes lesz, s erősen kezd kötődni egy lányhoz, akkor „mindenét odaadná”, túláradó szeretettel veszi körül. De ugyanakkor erőszakos megmentőként lép fel, s dominál a kapcsolatban. Ez a lányoknak általában nem tetszik, s bár nevén nevezni nem tudják a szirupízű terrort, kritikát és elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben. Ekkor a fiú az elhagyástól való gyermekkori félelmeit újra éli, s teljesen kiszolgáltatottnak érzi magát. A lány rángatja kénye kedve szerint (farkast mozgató madzagok). Mihelyt a lány enyhít a szorításán s gyengének mutatkozik, újra farkassá, dominánssá válik a fiú.

Mindaddig, míg a lány már nem akar kiszolgáltatott bárány lenni többé…

  • Célkitűzésünk mindezek után: bárányt kell farkasosítani és a farkast bárányosítani! Vagyis mindkét minőség pozitív aspektusait működtetni, elmozdulva a végpontokról a középpont, az egyensúly felé.

 

 

Back To Top